Na, úgy látom most elmondhatom magamról, hogy nem csak okoskodtam ebben a bejegyzésben, hanem elkezdtem a gyakorlatban is. Vasárnap este már sajgott a lábam és álmos voltam, de még 18 órakor bent voltunk a műhelyben, mert megint sok munka van, ennek csak örülni szabad. Akkor éreztem úgy, hogy a teljesítő képességem normál határán vagyok és ezen a szinten is tartom magamat. Valahogy így néz ki egy átlagos nap időeloszlása: 6 óra alvás, reggel 1 óra készülődés+1 óra az út, be. Majd 10 óra munka, aztán visszaút, ezzel tartunk 18 óránál.. na van még 6 órám arra, hogy itthon főzzek, elvégzem a takarítást, társalogjak msn-en, esetleg tervezzek, stb. De volt már, hogy hazajöttem és akkor a felújítást csináltam :D De ezt morálisan nem bírtam, egy mini csoda az is, hogy egyedül így tudom csinálni a dolgaimat, mondjuk lehet, hogy a munkába menekülök, csak én nem tudok róla. De Laci még durvább, ő szitne soha nem fáradt és kevesebbet alszik mint én. :D Ezzel a Mester példát statuál. Nemis tudom, hogy vlm általános alkalmazotti állásban, ahol nem lehetne visszaugatni néha a főnöknek, csak felmondó levéllel, nem is tudom mit kezdenék.. mert Laci nagyon jól veszi a lapokat minek következtében sokszor magamon csodálkozok, hogy ilyen-olyan hülyeséget hogy találhattam ki. Mondjuk ebből is volt vita, a sok pofázásomból, eddig azért úsztam meg, mert tisztel bennem egy valamit.
A lényeg, hogy holtidőből nem sok marad, de ami van, azt kiélvezem :P
Egyébként:
Mostanában Kossuth Rádiót hallgatok és nagyon megszerettem, sok olyan riportot és műsort hallgattam meg eddig rajta, amik egy picit mindig felnyitották a szememet, adok egy kis ízlelítőt, ami pont arról szól, aminek egy részletéről most írtam:
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése