Hova folyik az időm.

Hmm, nagyon nem szeretem felsorolni az előttem álló feladatokat, olyanokat, amiket határidő köt. De nekem..nincs időm, vicc.. :D igen ez egy vicc, szarul csinálom az életemet, de megpróbálom büszkén viselni. Úgy érzem magamat, mint akit megkértek, hogy ugorjon be a mély vízbe. EZ az egyszerű kis szó kapcsolat, hogy "kötelesség érzet", ez annyira piszkosul nehéz...irtózatosan, förtelmesen...a legrosszabb az egészben, hogy nem tudod eldönteni, hogy mostantól ilyen leszel, nem. Ennek ki kell alakulnia, másképp nem megy és amíg ez végbe megy, sok pofont kapsz sok pénzt szednek ki a zsebedből, hogy megtanuld és sok terhet akasztanak rád. Én pl. nem is nevezném már magamat alkalmazottnak, inkább ilyen "féltársnak", legalábbis Laci elvárásai ezt mutatják, de ő biztos nem ezt mondaná. De mivel ő sokszor hajtogatja, hogy soha olyan ember nem volt a keze alatt, aki úgy látná a dolgokat, mint ő. Hát igen, mit vár egy alkalmazott embertől? Keressen társat, mert egy egyszerű napibéresnek semmi extra motivációja nem lesz, hogy terhesnek érezze a hibáit. Ennyi.



Tehát, ez az egész, a munkám, az albérletem és a terveim, sokszor összeegyezhetetlenek, mondok egy példát. Több pénz kell a lakásba, de több idő is, hogy megcsináljam, de akkor most hogy legyen időm, mi közbe én az időm "eladásával" keresem a pénzemet? Na, és akkor szervezzek le szállítást, mert ugye biciklivel nem tudok a hátamon elhozni fél mázsa vas szerkezetet vagy épp profilokat, tök mind1. Ja :D és úgy persze, hogy estig van munka, este meg már ki a faszom van nyitva, akinél nem az egekben vannak az árak? :D A vicc még az, hogy ugyan ott tartok költekezésben, ha kiveszek egy szabit és emiatt kiesik X pénz, mint hogy munka után elmegyek egy drága helyre vásárolni, ahol akár 1 napi béremmel is többet tudok költeni.. :D Tehát.. még sakkoz is, pénzel, idővel, idegeskedéssel, stb...

Senkinek nem kívánom, hogy otthagyja a sulit, mert önálló akar lenni. Bár, ez relatív, mindenki mindig a mást akarja. Én mondjuk nem, én szeretem, ez nekem az élet, de mégis sokszor rámtör, hogy milyen jó lenne, nyugodtan és szórakozottan élni.. De ez kitörlődik, hogyha fent állok a létrán és látom mit alkotok, az is nagyszerű érzés :) De az még szebb, amikor elismernek engem, mint valami "magasabb" rendűt az átlagnál. :) Hierarchiának is mondhatjuk ezt..

Tehát nekem nincsen időm. Csak a nagyon fontos dolgokra. De az az idő viszont aranyat ér nekem. :)