Mit, keresek én, itt?

Ember! Ember! Ember......
Gondolat! Gondolat!......csak gondolat.
Behunyom a szemem, meglök egy szellő, picit elviszi azt, ami megvakít. Téged is.
Illúziók nélkül, megszabadító szél, köszönöm.

Ember, tudod mi vagy? Nem, miért? Mert én sem tudom, hisz van gerincem, meg munkám. De a tükör sem képes arra, hogy objektíven nézz önmagadra. De! Ha lélek lehetnék, Vándor, valakinek lehet ismerős a név..ha utazhatnék az univerzumban, akkor tudnám mi az az Ember.
Mindegy, nem? De. Minek kell több? Az öröm, anélkül is termelődik, most már biztos. Sorolhatnám, hogy miért éppen a fogyatékos társadalom miatt, de ha ideáig elolvastad, úgyis tudni fogod.
Biztosan megőrülnénk, ha hirtelen kitisztulna az ég. Mert azt hisszük, hogyha körülvesz a fényesség, akkor mi vagyunk Azok, akiknek lenni kell. Tökéletes? Kollektívan véve szerintem igen. Mert még létezünk, ez a lényeg, nem? Este az emberek nagyrészt aludnak, mert akkor furcsa mód mindenkinek kisebbségi komplexusa lesz. Mitől? Hát az űrtől, amit végre egy kicsit láthatunk. Ha megértjük nézve őt, hogy mennyire.. töpörtyűk vagyunk, kis, fikák, fika morzsalékok..most mit mondhatnék? Elporladt kutya szar?

Furcsa érzés, amikor elkap egy szellem, vagy valami hasonló és egyben beszűkíti és kitágítja a látásodat, valami újra, de csak arra. Uralkodik rajtad egy kicsit, majd gőgösen kitörsz belőle, mert támadásnak veszed, vagyis veszem. De vonz újra, már megint egy kicsit, lehet mert új, lehet, mert egy ajtó rajzolódik ki benne..Mi van az ajtó mögött? Kopp-kopp. Ki nem kopogtatna be?

The Gathering-How to Measure a Planet?

Ezt ajánlom, meghallgatásra. De csak és csakis, nyugodtan.