Győzelem!

Ahh,ez..ez nem egy sima Ahh, ez.. 4 orgazmus egybesűrítve és rengeteg adrenalin. Mindjárt hajnali 1 van, ma 6kor kelek és megyek dolgozni, de mégis leakarom írni, mégis mi történt velem az elmúlt 1 órában.

Kezdjük úgy, hogy ma is 6kor keltem és egész nap dolgoztam és rohangáltam. Reggel elmentem a kocsiért, amivel dolgozni akartam, majd elhoztam, megcsináltam a melót, elmentem bevásárolni, stb. A lényeg, hogy vissza kellett vinnem Diósdra éjfélig. Úgy döntöttem, hogy akkor 23-24 óra között viszem vissza, ugyebár benne volt a bringa is. Meg is érkeztem időben, pont félkor. Elkezdek készülődni a tekeréshez és abban reménykedek, hogy semmi bajuk nincs a kerekeknek, mert nincs nálam szerszám, hogy megcsináljam. De persze Morphy.. azon morfondíroztam és keseregtem, hogy vajon azért puhult le ennyire a hátsó kerék, mert nincs nálam szerszám vagy mert a rövidebbik úton jöttem reggel? :D Úgy láttam, hogy még használható, tehát annyira nem puha, de tudtam, hogy biztos lyukas és ha megyek vele mondjuk 10km-t, akkor vége. Ja és közben villámlott a távolban, néha megcsapott az eső illata amit a... szél :D ... hozott oda. Tehát a természet rendesen sürgetett. Talán Ákos, akinek vissza vittem a kocsit, tudott volna segíteni, de az nem jó az ő munkájának, Anya cégének és az én pénztárcámnak sem. Tehát túlestem azon, hogy "mégis miért a végkimerülések idejében csap le rám vlm rossz? " arra jutottam, hogy ez egy próba amit megint ki kell állnom. Tehát elkezdtem karikázni és nem vettem észre, hogy bármi gáz lenne, de végig be haluztam, hogy biztos ereszt a hátsóm. Mármint a kerék. Emiatt és még amiatt is, hogy a hátsó lámpámat otthon hagytam..gyorsan tekertem végig és ezért nem tudtam, hogy azért nehéz tekerni, mert lassan leereszt vagy, mert már fájnak a lábizmaim. Na mind1, eljutottam a Kosztolány térig, ahol utolért a vihar... annyira ideges lettem, hogy végül elért, hogy ordibáltam néha. Majd ahogy közeledtem a rakpart fele, egyre jobban zuhogott, fokozatosan erősödött. Átmentem a hídon, végig a bajzsin és akkor már ..záporozott..kegyetlen volt, de nem akartam megállni, mert még mindig bennem volt az, hogy ez az egész egy próba. Tehát nyomtam neki, a kormány lötyögött, a fék csúszott, a gumi is. De azért a 35-40 km/h-át félelem nélkül teljesítettem, az adrenalin miatt. Basszus, ordibáltam már, annyira elszállt az agyam, minden piroson átmentem, mert ha megálltam, még jobban áztam. Egyszer jött át az úttesten egy csapat fiatal, először mondtam h "Vigyázz!" majd "VIGYÁZZ MÁR BAZDMEG!!!" :D legalább az 1. higgadtra sikerült. Majd bekanyarodtam a Szondiba, beérkeztem a kapuba és olyan nevetés, röhögés tört rám.. Győztem. Teljesen eláztam, szúrtak az izmaim és nagyon fáradt voltam, de ott röhögtem a kapualjban :D Most meg itt írom ezt a szart.. mindjárt ledőlök a székről.. :D Azért, Alexet megsimogattam, reggel vele kezdek majd, belső csere meg csavar meghúzások... asszem nem alszok ma sokat :D Szeretem ezt a drótszamarat :)

Néha meglepődök saját magamon is, ami egy nagyon kellemes dolog.