Fiatal kori meglátás, az új világról.

Megfogant bennem az, hogy alapjába véve, miért nem tudjuk tisztelni azt, ami körülvesz. Barátok, ismeretlenek; természet és a világűr. Nem vagyunk itt elég időt, mi ez a 80 év? Elmegy az ember felett 20 év és.. meg sem érzi azt. Semmi bölcsesség nem épül be, igaz, hogy csak az első 20 év ez, de azért ez még nem jelenti azt, hogy nem tapasztalhat az ember. Hiszen mindig megy az idő, megállni nincs ideje.. tehát történések vannak még akkor is, ha elzárnak a külvilág elől. Mert ott vagy magadnak. Csak a látás ami más, 6 évesként a fában egy játszóteret látsz, 20 évesen pedig az életet. Bár van aki csak a gyújtóst.. Na és ez az. Nincs tisztelet, nincs tolerancia, nincs megbékélés, mert nincs rá idő. Hiszen miért ne öntsem bele az olajat a wc-be, ha 70 év múlva úgysem érzem meg a koporsóból, urnából, hogy de rohadt büdös ez a csapvíz, pedig elvileg megvan "tisztítva".
Mert az ember önző. Ez tuti, hogy genetikai dolog, amit nem..nem lehet lerázni. Minden magadra mutat vissza, bármennyire is nem akarod.
Mondjuk akkor azt nem értem, hogy a nagy olajmágnás családok mit képzelnek el a saját jövőjüknek? Vagy már vettek telket a Marson...? Ezt tudom csak gyanítani, hiszen ott családi szinten megy a korrumpálódás, generációkon keresztül megy a "korruptáló" magán suli.



Hát akkor most? Mit tehet ez a kis, gyarló emberKe? Hát azt mondja, hogy basszus, úgyis meghalok és csak nem a nap fog szénné sütni. Tehát azért nincs igazi előre törés a béké fele, mert az nehéz, megharcolni a farkasokkal a bárányoknak, hát az nagyon nehéz, gyanítom. Tehát mindenki megmarad így, persze van aki makacs. Ezeket az embereket lehet tisztelni, én is szívesen lennék ilyen, de túl önző vagyok még, hogy a saját életemet feláldozzam.

Ilyen szemszögből megválaszolva azt, hogy "Mi az emberi élet értelme?" Hát maga a küzdelem.