Ríkat

...Megcsaltam, igen..megcsaltam őt. Hosszú ideje vártam rá egy alkalmat, mely reménnyel tölt fel. Társammá szegődött, de én nem akartam őt, mégis talán megszerettem. Lassan fonta be lelkemet és itatta át mérgével, ami mar..de lassan, csak lassan emészti fel azt. Bevallom segített, mert ennyi időt nem tudtam volna átvészelni nélküle, makaccsá tett és bátorrá, ám eszközt nem mindig adott, így volt próba, amit elbuktam. ..féreg..féreg vagy csak, pedig azt hittem, pillangó leszel. Most csak teher vagy, és azt kívánom, hogy hagyj el végleg, de ha nem teszed, én újra megteszem, szívemet vissza veszem és oda adom Neki. Benned semmi sincs meg, ami Benne megvan, csak fájdalmat okozol nekem, míg Ő...hát tudnom kéne, de nem tudom. Bízok az emlékekbe, a pillantásban, közelségében és távolságában egyaránt.

Bús vagy, Magány, és még búsabb leszel, ha majd mást kell keresned. Nem leszek a remetéd és azt kívánom, hogy ne legyen senki neked...csak Valaki...Addig harcolok veled, amíg magunkra nem hagysz..