Épp az előbb néztem meg Az Igenember-t másodszorra is és most komolyan elgondolkoztam azon, hogy Mivel kéne tölteni az időnket ahoz, hogy utánna ne bánjuk meg.
Nézzük csak, itt vagyok most pl. én. Épp írom a blogom és próbálok hasznos infót átadni az Olvasómnak, ami alapján egy újjabb kis szeletet tud beilleszteni a saját felfogásába, életének vázlatába. Erre én úgy tekintek, hogy nem megy kárba az időm, a filmel töltött időm se ment kárba ezzel együtt.
De! Hányszor van az velem, hogy egész nap nem csinálok semmi hasznosat, pedig akár tervezhetnék, tanulhatnák,olvashatnék bandákról, ésatöbbi. Ehelyett viszont én Barom azon izgulok, hogy hüha kifog írni a profiljaimra vagy ki ír esetleg a blogomra, na ez az igazi kockaság. Vannak napok amikor eszembe jut mennyi holtidő van mögöttem és akkor ezt megis bánom, de utánna így megy tovább, vajon mi hozhat változást? Egyáltalán a holtidőnek van bármi haszna is? Ott van mondjuk a "lazítás". Rálehet fogni,nade ennyit nem illik lazítani még nyugdíjasoknak sem! Különbenis, az izmaidat sem úgy fogod ellazítani, hogy lefekszel az ágyra pihenni, legalábbis nem így kéne. Hanem elmész egy masszőrhöz vagy meg kéred a párod(hogy masszírozzon meg ;) ). Mindig valamilyen cselekedettel vagy képes arra, hogy lazíts.
Szóval igazából nincs kifogás, kurvára nincs és ezt fel kell fogni és ennek megfelelően tovább csinálni a dolgokat. Ha hazaérsz suli vagy munka után este nyolckor, kérlek ne a tv-t kapcsold be, hanem pörgesd fel az agyad: kutass, legyél kíváncsi, persze hogyha nem fáradt le aznap az agyad, de ha így volt, akkor csinálhatnál valamilyen testmozgást is, pl. vidd el a kutyád sétálni, játsz a kis tesókkal, vagy a farkaddal (az is testmozgás!), de ha olyanod nincs , akkor csinálj pár felülést ha nem vagy megelégedve a testalkatoddal.
Legyen hobbid! Nem olyan borzasztó dolog, pedig sokan azt hiszik. Definiálva: A hobbi egy olyan elfoglaltság, amit az ember "szívből" csinál és nem érdekből. Fejleszti ezzel az elméjét vagy a testét, akár a társainak is átadhatja a hobbijával szerzett tudást. Sosem fog anyagilag jövedelmező lenni, sőt túlzottan sokat is könnyen lehet rá költeni (ez tapasztalat), de igazán akkor lesz hobbi, ha ez a dolog nemis érdekli az embert, azért, mert szereti csinálni.
Lényeg, sose kapcsolj ki túl sokat, hacsak nem alszol.
Sokan azt mondják, "nem érek rá". De miért is? Msn-en fent van napi 4-5 órát, de nem ér rá! Mi a fontosabb, a virtuális vagy a személyes kontaktust? Ne legyen senki ennyire kényelmes.
Az egész mocskos rohadt fogyasztói társadalom az automatizálásról és az elhasználódásról szól. Talán úgy érzed, hogy szeretnél a tagja lenni? (Na erről megígérem külön írok még. )
Visszatérve a lényegre: Olyan módon akarsz viselkedni a saját időddel, hogy azt később megbánd vagy inkább megpróbálsz tenni ez ellen?
Bevallottam, hogy nekem is sok a holtidőm. De! Én teszek ellene, akarom, hogy jobb legyen és mivel nem megy minden egy csapásra, nem is érdemes erőltetni, ezért csak azt kellene elkerülni, hogy szépen lassan megszokd azt, hogy naponta több órát dobsz ki az ablakon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése