Érzem, lebegek.

Mert a talajt kihúztam a lábam alól. Felmondtam. Ezzel végett vetettem több mint egy évnyi folyamatos munkának. Sok oka van a döntésemnek, sorra is veszem majd őket. Viszont érdekes, elkapott egy érzés, amit csak úgy tudok nevezni, hogy üresség. Nem meglepő, ha az ember a fál napját a munkájára áldozza és egyszer csak megszűnik, akkor ott lesz 12 óra ismeretlen időszakasz. Talán ha újra betöltöm, ami azonnal meg is fog történni, akkor már nem lesz ilyen furcsa érzésem. Egyébként még péntekig Laci-val dolgozok, bár már most abbahagytam volna, de akkor ott marad a nyakára elég sok munka.
Tehát mint mondtam, sok ok van. A legfontosabb, hogy nem jöttem ki vele. Miért? Elfogultan nézem a dolgokat szerintem, de a legnagyobb gond az volt, hogy nevelni akart engem. Amivel még.. nem is lenne probléma. Csak mi kell a neveléshez? Türelem és tolerancia főképp. Na most neki egyik sincsen. Egyszer nevelő apának is nevezte magát, elég hülyén jött ki akkor..
Aztán a másik, fekete munka volt végig, az se nekem se az államnak nem jó. Itt is változtatni szeretnék.
Napi minimum 11 óra volt és ez csak jó esetben. Sokszor volt túlóra, vagy hétvégi munka, de volt, hogy szabadnapról behívott..
Én se voltam alkalmas. Én egy kreatív ember vagyok és nem érzem magamat jól, ha beszorítanának korlátok közé, mondjuk 3-4 hétre egy sötét, nyomasztó, büdös műhelybe. Egy év alatt rendesen megtanultam a gyártást, az elején még élveztem, mert volt mit felfedezni. De ez az utolsó szakasz betett nekem rendesen. Meg az is, hogy meg volt beszélve, de mondom inkább, hogy azt mondta. Tehát, hogy Lali, a fia fog menni műhely munkára, hogy megtanulja. Na mi lett ebből? Lali ment mindig vele, ő vezetett Laci meg élvezte, hogy tőzsdézhet a kocsiban, a gyereke meg tanulhatja a szerelést..mesélhetném még ezt a részt, de annyira röhejes, hogy említésre sem méltó..
Na és a legutolsó indok. A felelősségi terhelés. Nekem ez sok volt, nagyon sok. 20 évesen miért kéne nekem azt elfogadni, hogy havi 20-30 ezer forintomba kerül az, ha a figyelmetlenségem miatt, ami pont ugyan úgy másokkal is előfordul, hibázok és ezzel anyagi kárt okozok. Én nem vállalkozó vagyok, hanem alkalmazott. Na meg nem trehányságból voltak ezek, sem lustaságból, ami megint csak egyáltalán nem mellékes.

Olyan elvárások voltak, amiket olykor már nem bírtam teljesíteni, pedig én nem nyafogtam, ha este 9kor végeztünk vagy ha hamarabb kellett kelni, ha vasárnap kellett dolgozni, vagy hogyha nehéz a munka. Tűrtem Laci ideg rohamait, ritkán hisztiztem be..azok voltak a csúcspontok már nálam..Sosem bízott meg bennem teljesen, az apám miatt, meg a saját előítéletei miatt.

Igyekeztem kijavítani a hibákat amiket csináltam, hiszen volt, hogy elaludtam, volt amikor többször is, akkor mindig tovább maradtam bent. Vagy miattam csúszott el a hét, akkor ingyen napok voltak, volt amikor a reggeli késésem miatt nem kértem pénzt a napra, mert pont akkor csúsztam el, amikor reggel kezdtünk volna egy sürgős és fontos munkán.

Nem tagadom, hogy voltak hibáim. Visszapofáztam, reformálni akartam. De mi a szart vár egy nagy sráctól? Volt mikor bepunnyadtam, elaludtam a kocsiban (ezt kifejezetten utálta) .

Mindig azért panaszkodott, hogy soha nem talál olyan embert, mint ő. Igen. Soha nem fog tudni tökéletes robotokat szerződtetni magához, mert őt majdhogynem annak lehet mondani. Egy rideg, bunkó, tehát érzéketlen ember, én így látom. Viszont lelkiismeretes, nagyon komolyan gondolja a munkát és becsületesen kezeli a pénzt.

Viszont:
"Lac, péntekig bezárólag felmondok"
"Jól van, megbeszéltük"
ennyi

Vajon mikor előzött volna meg?


Mi a folytatás? Bringás futár szeretnék lenni. Fél éve tekerek és nagyon megszerettem és ha ezt egybe kapcsolhatnám a munkámmal..sokkal többet keres és Bejelentett. De addig amíg nem lesz felvétel, alkalmi munkák lesznek, gipszkarton, redőny, meg ami jön. Remélem lesz 1-2 szabadnapom is így...

Hát kíváncsi leszek.

Győzelem!

Ahh,ez..ez nem egy sima Ahh, ez.. 4 orgazmus egybesűrítve és rengeteg adrenalin. Mindjárt hajnali 1 van, ma 6kor kelek és megyek dolgozni, de mégis leakarom írni, mégis mi történt velem az elmúlt 1 órában.

Kezdjük úgy, hogy ma is 6kor keltem és egész nap dolgoztam és rohangáltam. Reggel elmentem a kocsiért, amivel dolgozni akartam, majd elhoztam, megcsináltam a melót, elmentem bevásárolni, stb. A lényeg, hogy vissza kellett vinnem Diósdra éjfélig. Úgy döntöttem, hogy akkor 23-24 óra között viszem vissza, ugyebár benne volt a bringa is. Meg is érkeztem időben, pont félkor. Elkezdek készülődni a tekeréshez és abban reménykedek, hogy semmi bajuk nincs a kerekeknek, mert nincs nálam szerszám, hogy megcsináljam. De persze Morphy.. azon morfondíroztam és keseregtem, hogy vajon azért puhult le ennyire a hátsó kerék, mert nincs nálam szerszám vagy mert a rövidebbik úton jöttem reggel? :D Úgy láttam, hogy még használható, tehát annyira nem puha, de tudtam, hogy biztos lyukas és ha megyek vele mondjuk 10km-t, akkor vége. Ja és közben villámlott a távolban, néha megcsapott az eső illata amit a... szél :D ... hozott oda. Tehát a természet rendesen sürgetett. Talán Ákos, akinek vissza vittem a kocsit, tudott volna segíteni, de az nem jó az ő munkájának, Anya cégének és az én pénztárcámnak sem. Tehát túlestem azon, hogy "mégis miért a végkimerülések idejében csap le rám vlm rossz? " arra jutottam, hogy ez egy próba amit megint ki kell állnom. Tehát elkezdtem karikázni és nem vettem észre, hogy bármi gáz lenne, de végig be haluztam, hogy biztos ereszt a hátsóm. Mármint a kerék. Emiatt és még amiatt is, hogy a hátsó lámpámat otthon hagytam..gyorsan tekertem végig és ezért nem tudtam, hogy azért nehéz tekerni, mert lassan leereszt vagy, mert már fájnak a lábizmaim. Na mind1, eljutottam a Kosztolány térig, ahol utolért a vihar... annyira ideges lettem, hogy végül elért, hogy ordibáltam néha. Majd ahogy közeledtem a rakpart fele, egyre jobban zuhogott, fokozatosan erősödött. Átmentem a hídon, végig a bajzsin és akkor már ..záporozott..kegyetlen volt, de nem akartam megállni, mert még mindig bennem volt az, hogy ez az egész egy próba. Tehát nyomtam neki, a kormány lötyögött, a fék csúszott, a gumi is. De azért a 35-40 km/h-át félelem nélkül teljesítettem, az adrenalin miatt. Basszus, ordibáltam már, annyira elszállt az agyam, minden piroson átmentem, mert ha megálltam, még jobban áztam. Egyszer jött át az úttesten egy csapat fiatal, először mondtam h "Vigyázz!" majd "VIGYÁZZ MÁR BAZDMEG!!!" :D legalább az 1. higgadtra sikerült. Majd bekanyarodtam a Szondiba, beérkeztem a kapuba és olyan nevetés, röhögés tört rám.. Győztem. Teljesen eláztam, szúrtak az izmaim és nagyon fáradt voltam, de ott röhögtem a kapualjban :D Most meg itt írom ezt a szart.. mindjárt ledőlök a székről.. :D Azért, Alexet megsimogattam, reggel vele kezdek majd, belső csere meg csavar meghúzások... asszem nem alszok ma sokat :D Szeretem ezt a drótszamarat :)

Néha meglepődök saját magamon is, ami egy nagyon kellemes dolog.

Fiatal kori meglátás, az új világról.

Megfogant bennem az, hogy alapjába véve, miért nem tudjuk tisztelni azt, ami körülvesz. Barátok, ismeretlenek; természet és a világűr. Nem vagyunk itt elég időt, mi ez a 80 év? Elmegy az ember felett 20 év és.. meg sem érzi azt. Semmi bölcsesség nem épül be, igaz, hogy csak az első 20 év ez, de azért ez még nem jelenti azt, hogy nem tapasztalhat az ember. Hiszen mindig megy az idő, megállni nincs ideje.. tehát történések vannak még akkor is, ha elzárnak a külvilág elől. Mert ott vagy magadnak. Csak a látás ami más, 6 évesként a fában egy játszóteret látsz, 20 évesen pedig az életet. Bár van aki csak a gyújtóst.. Na és ez az. Nincs tisztelet, nincs tolerancia, nincs megbékélés, mert nincs rá idő. Hiszen miért ne öntsem bele az olajat a wc-be, ha 70 év múlva úgysem érzem meg a koporsóból, urnából, hogy de rohadt büdös ez a csapvíz, pedig elvileg megvan "tisztítva".
Mert az ember önző. Ez tuti, hogy genetikai dolog, amit nem..nem lehet lerázni. Minden magadra mutat vissza, bármennyire is nem akarod.
Mondjuk akkor azt nem értem, hogy a nagy olajmágnás családok mit képzelnek el a saját jövőjüknek? Vagy már vettek telket a Marson...? Ezt tudom csak gyanítani, hiszen ott családi szinten megy a korrumpálódás, generációkon keresztül megy a "korruptáló" magán suli.



Hát akkor most? Mit tehet ez a kis, gyarló emberKe? Hát azt mondja, hogy basszus, úgyis meghalok és csak nem a nap fog szénné sütni. Tehát azért nincs igazi előre törés a béké fele, mert az nehéz, megharcolni a farkasokkal a bárányoknak, hát az nagyon nehéz, gyanítom. Tehát mindenki megmarad így, persze van aki makacs. Ezeket az embereket lehet tisztelni, én is szívesen lennék ilyen, de túl önző vagyok még, hogy a saját életemet feláldozzam.

Ilyen szemszögből megválaszolva azt, hogy "Mi az emberi élet értelme?" Hát maga a küzdelem.

Ne bánkódj, nem segít.

:(.......:)

Ríkat

...Megcsaltam, igen..megcsaltam őt. Hosszú ideje vártam rá egy alkalmat, mely reménnyel tölt fel. Társammá szegődött, de én nem akartam őt, mégis talán megszerettem. Lassan fonta be lelkemet és itatta át mérgével, ami mar..de lassan, csak lassan emészti fel azt. Bevallom segített, mert ennyi időt nem tudtam volna átvészelni nélküle, makaccsá tett és bátorrá, ám eszközt nem mindig adott, így volt próba, amit elbuktam. ..féreg..féreg vagy csak, pedig azt hittem, pillangó leszel. Most csak teher vagy, és azt kívánom, hogy hagyj el végleg, de ha nem teszed, én újra megteszem, szívemet vissza veszem és oda adom Neki. Benned semmi sincs meg, ami Benne megvan, csak fájdalmat okozol nekem, míg Ő...hát tudnom kéne, de nem tudom. Bízok az emlékekbe, a pillantásban, közelségében és távolságában egyaránt.

Bús vagy, Magány, és még búsabb leszel, ha majd mást kell keresned. Nem leszek a remetéd és azt kívánom, hogy ne legyen senki neked...csak Valaki...Addig harcolok veled, amíg magunkra nem hagysz..

Maximális kihasználtság

Na, úgy látom most elmondhatom magamról, hogy nem csak okoskodtam ebben a bejegyzésben, hanem elkezdtem a gyakorlatban is. Vasárnap este már sajgott a lábam és álmos voltam, de még 18 órakor bent voltunk a műhelyben, mert megint sok munka van, ennek csak örülni szabad. Akkor éreztem úgy, hogy a teljesítő képességem normál határán vagyok és ezen a szinten is tartom magamat. Valahogy így néz ki egy átlagos nap időeloszlása: 6 óra alvás, reggel 1 óra készülődés+1 óra az út, be. Majd 10 óra munka, aztán visszaút, ezzel tartunk 18 óránál.. na van még 6 órám arra, hogy itthon főzzek, elvégzem a takarítást, társalogjak msn-en, esetleg tervezzek, stb. De volt már, hogy hazajöttem és akkor a felújítást csináltam :D De ezt morálisan nem bírtam, egy mini csoda az is, hogy egyedül így tudom csinálni a dolgaimat, mondjuk lehet, hogy a munkába menekülök, csak én nem tudok róla. De Laci még durvább, ő szitne soha nem fáradt és kevesebbet alszik mint én. :D Ezzel a Mester példát statuál. Nemis tudom, hogy vlm általános alkalmazotti állásban, ahol nem lehetne visszaugatni néha a főnöknek, csak felmondó levéllel, nem is tudom mit kezdenék.. mert Laci nagyon jól veszi a lapokat minek következtében sokszor magamon csodálkozok, hogy ilyen-olyan hülyeséget hogy találhattam ki. Mondjuk ebből is volt vita, a sok pofázásomból, eddig azért úsztam meg, mert tisztel bennem egy valamit.
A lényeg, hogy holtidőből nem sok marad, de ami van, azt kiélvezem :P

Egyébként:
Mostanában Kossuth Rádiót hallgatok és nagyon megszerettem, sok olyan riportot és műsort hallgattam meg eddig rajta, amik egy picit mindig felnyitották a szememet, adok egy kis ízlelítőt, ami pont arról szól, aminek egy részletéről most írtam: