Számomra a fémzene

Még régen, mikor anyával fejtegettük, hogy mi a különbség a a világ zene és a "fém" zene között én így érveltem:

"Tudod azok az emberek, akik az egyszerűbb zenéket hallgatják, nem vágynak különösebb élményre bennük, nincs igényük arra, hogy a zene megértesse velük a világunkat. Ők csak arra használják, hogy a holt idejük vagy a szórakozásuk ne némán teljen el, nekik ez egy háttérzaj csak. Persze ők is előveszik, amikor valami gondjuk van, hogy a zenével együtt érezhessenek, de ez általában csak akkor van, amikor valami érzelmi törésük kellős közepén vannak, ezért is íródik a legtöbb ilyen a szerelem, a siker vagy veszteségek köré.
Én viszont azért szeretem ennyire a zenét és azért hallgatom naponta 12-16 órákat, szóval alvás közben is, mert a részemmé vált. Megmagyaráz mindent amit szeretnék, hiszen ez a stílus, vagyis a blues, rock, metal, alternatív piszkosul változatos a mondanivalókban és emellett gyönyörű is..nem hiába van ennyi műfaj pl. a metal alatt, hiszen összetett, válogatott és nem összeegyeztethető. Én nem háttérzajnak használom, nekem ez drog, én nem tudnék 2 napig zene nélkül ép keretek között gondolkodni. Gondolkodtam sokszor, hogy milyen jó lenne, ha egész életem folyamán távol lehetnék a civilizációtól, de amint eszembe jutott, hogy ha nincs elektromosság, lőttek a függőségemnek. Hiszen nem csak a civilizált világ nyomorúságára keres választ, hanem az érzelmeink minden szegletére is, ami ugyan úgy ott lenne velem is az erdőben. Anya amikor nagyon lent a lelkem, akkor csak Földest és számodra ismeretlen metal bandákat hallgattam és a dalokban ugyan az volt, mint a szívemben. A segítségükkel szembesülni tudtam a véggel és elfutottam előle az élet fele. Nem szabad a problémákat figyelmen kívül hagyni.
Nem hiába van ennyi fiatal rákattanva erre a szerre, mind értetlenek vagyunk, kell valami, ami segít az élet megtanulásához, amivel leküzdhetjük az akadályainkat, amivel túlélhetjük és elmenekülhetünk a vég elől. Nekünk ez az, ami mindenre választ tud adni és olyat, ami nem fiktív, olyat ami tapasztalatokon alapul.
Kb. 7 éve hallgatom és lövöm magam be...az ereim helyett a fülembe. Sosem váltottam, lojális vagyok, de nem azért mert muszáj lenne.

Anyukám megértette, hiszen ő is empirizmus típus.

Gondolat erjesztő 2.

Meglepő dolog azzal szembesülnöm, hogy kezd belőlem elszállni az ateizmusom. Legalábbis pénteken munka közben, mivel egyedül voltam ,volt egy kis időm és egy ilyen jött: Túl bonyolult lények/lelket vagyunk ahhoz, hogy ilyen egyszerűen eltávozzunk. Na most itt kicsit meg is ijedtem, hiszen megint előjön az, hogy mit nem tudunk magunkról, mert az a kb. 90% az agyunknak elég homályos ugyebár és az én földhöz ragadtságomat kicsit ingataggá teszi. Szóval kezdek hajnali arra fele, hogy van valami összesség, valami massza, mindenség, aminek mi is a részei lehetünk, valami földi lélektár vagy mi a gyász, csak tippelgetek, de lehet utána kéne járnom ennek.

A másik viszont az, hogy mindezt emberi logikával nézem, vagyis ezt a bonyolult kontra egyszerű dolgot, lehet teljesen logikátlan az egész amin alapszik ez a "mindenség" . Szóval megint leragadhatok itt, hogy túlságosan bonyolult a lélek de a gondolkodásunk meg egyszerű és ezért nem ért a "szívünkhöz". Utálom, hogy minden relatív...lehetnének kivételek is.

Egy jó szokásom: "Kaland az élet!"

Közönségesnek közönséges a hozzá állás, de mindig mutat valami újat. :D Elmesélem mai esti történetemet:

Úgy 20:30 körül hazafele egy elágazáshoz érkeztem: szokásos útvonal ami havas és csúszik; új irány a TTC (Törökbálint Torna Club) pályája fele, ez is havas és csúszik. De ott az erdőő, ami megint havas és csúszik, de itt van egy jó dolog a how ban ;)
Szóval "Kalandra fel!" Sikítom magamban(ennek is van tanulsága! egész jól hangszigetel a koponyám. ) Indulok a pályán, felfele és a 2. emelkedő előtt megüti az orrom egy ismerős illat, körbe nézve 20 méteren belül láttam 2 alakot, de nincs piros pötty a kezükben! Úgyis arra mentem ás látom, hogy azért ott hegyezi a rakétáját, amiből aztán én is kaptam a potya kört, hiszen hárman toltuk! .. :) .. Elkezdek velük dumálni, közöltem , hogy 20 méterre majdnem be szédültem, szóval vigyázzanak.. na, befogadtak, mentünk is felfele, közbe potyázgattam, annyira izgatott állapotba kerültem, hogy még mindig benne vagyok.
Na, cigi leégett, elbúcsúztunk, én északnak ,vagyis fel a "hegyre" ők meg le délnek..Stabilim tuti volt, hisz stabilan a TTC nél maradt én meg ha fent ha bepisálok, olyan lesz a gatyám is (Aztán hazaérek egy sárga jéggel a 2 ... ) . AZt mondta Józsi, a maris masszív gyerek, hogy fent van egy pad, az után balra egy kis ösvényen, aztán egy domb aztán egy emelkedő és ott leszel. Ott. Na, akkor hajrá..és most a lényeg az erdőről:

Évszak és napszak összeállt, hogy ízelítőt adjon, milyen lenne egy régi két színű filmben élni. Ahogy lépkedsz, a visszhangokat hallod, amik a jégcsapokról verődnek vissza, állandóan azt hiszed 2 másodperc múlva a hátadba áll egy karom. Csúszol ahogy illik, mert a Martens talpa nem a legjobb (főleg ha 2 hónap alatt elrepedt a talpa). Csupa reményt gerjesztő dolog, de egyben szép is, nagyon. Ahogy hallgatózol, a how olvadását vagy a jégágak recsegését hallod; hülyén érzed magadat, mert csak 2 színt látsz, de ettől furcsa és szép egyben.

Szóval egy tök ismeretlen úton jöttem végig, majd leseggeltem egy kis völgybe, na ott vártam már a náci zombikat...... x) Szóval a lefele az megvolt, most valahol fel. Körbenézve megcsillant egy sárga fény....Óhh..az az én kis utcám ott! Nade előtte a bokros fás havas henrikes emelkedő. (Mellékesen abből a szín együttesből: sárga/fehér/fekete, nagyon szép képet lehetne kihozni) Megindultam felé és a régóta a torkomat kaparó scream már kiakart törni, úgyhogy beleüvöltöttem az erdőbe várva a visszhangot. Nem volt, meg is lepődtem, hogy még csak 2 Vaddisznó sincs a közelembe, bezzeg még nyáron.. x) Legszívesebben legbelül üvöltöttem volna sokat, nem, nem vagyok farkasember, egyszerűen szeretem hallani a hörgésemet, vagy sikoly vagy mi ez, nem definiálom, mert még egy Black Metálos lebasz érte. Na, mókának vége, közel a sárga lámpa, hátranézve reménykedtem valami mutáns szörnye S.K. egyik könyvéből, de hát egyedül maradtam .. itt is..

Na, a lényeg amit leakarok szűrni az, hogy belemerek vágni még egy ilyen elborult "útra" is és mindig tapasztalok ezzel valami újjat, kockáztatva..néha..az életemet is... x)) Ezért csak azt mondom, mindenki szeresse a kalandokat, csak ne vigye őket túlzásba.

Már egy ideje

xD Komolytalan dolog

Szóval, Simone Simons-t nem csak azért szeretem, mert a hangja mesébe illő, a külseje az valami ideálon felüli és színpadon is pimaszul jól alakít, hanem már azért is, mert szereti meghazudtolni önmagát xDDD

Íme:











És a végére, az Epica kis csapata, kutya énekeltetés, Simone kezében FHM, érdekes feliratok.. :D

Humán-realitás Metallica által.

"Am I evil? I am man, yes, I am"

Amin most járnom kellene. Töltelék 2. rész.

A Burok után megfogalmazódott bennem lassan, hogy én még nem vagyok férfi. Ian volt az alapötlet, a kicsiny példakép, ami rámutatott erre. Ő egy védelemző, intelligens, udvarias, de humoros és nem teljesen komoly..igazi férfi, az én szememben..bár azt ne mtudom, hogy ért a műszaki dolgokhoz..mert nekem ott kezdődik, egy férfi az legyen úr a háznál, nade más értelemben, legyen úr a ház dolgaiban. Itt vagyok én.. ki más... magam akarom építeni a házamat, a lehető legtöbb részét, magam akarom megtermelni rá a pénzt. Tipikus olyan vagyok, hogy mindenhez érteni akarok, amit meglehet fogni, és ráz, csíp vagy vág. :D Barkács Boy. Ez a felem már kisgyermek korom óta bennem van.
Másik pont, az intellektualitás. Elvileg én az vagyok, legalábbis Zsu meg a számmisztika eztet állítja. :D Szóval a férfi bástya egyik alapköve a gondolkodás, a józan ész. Enélkül csak egy kan lennék. Ennek ellenérdekében olvasok, érdeklődök, tervezek, elkülönítem magamat az idióta társaságoktól. Pedig régen még egész jól bírtam azonosulni más emberekkel, de ez is a múlté.
Na és a mostani, ami tisztázódott benne. A testem és ezzel egyben az egésségem. Igen ez már az extra hiúság időszaka, amikor a régi hamis önbizalmamat felcserélem alaposra.. vagy egy fosra, madj elválik. Szóval elkezdek edzeni, heti 2-3 alkalommal, növelem a táplálék bevitelemet, napi 5-6 étkezés, sok sok szénhidrát meg főtt tojás :D Emellett elkezdek futni, aztán úszással folytatom. Ezek azért kellenek, hogy legyen némi fizikumom és kitartásom , hogy elkezdhessek egy keleti harcművészetet, itt jn szóba, hogy miért keleti..mert ott még lehet tanulni önkontrollt.

Nem akarok semmit sem verseny szinten űzni, egyetlen célom van, a fizikum, az egésség és az önkontroll, ja ez már három.... Szerintem mindenkinek belekéne ebbe gondolnia, hogy mit ér neki a sajét élete, a saját teste.

Másik ok.. megint a férfiasság. Nem véletlenül vagyunk a nők mellett, az érzelmek, fajfenttartás, stb mellett meg is kell védenünk őket, nekik pedig gondoskodni kell rólunk. Ez lenne, az egyenlőség, nem az, hogy a férfi a bébicsősz, a nő meg hozza a zsetont.. Ez is csak egy modern kori félrevezetés...

Töltelék

Kicsit lelankadtam, gondolkodás terén..jó kérdés miért. Ezért most kicsit írok a magam dolgairól. Nyugi nem lesz gyászos ;) .

Kezdjük az elhelyezkedésemmel. Ami a legfontosabb, amire ráakarok mutatni, az a rossz irány rossz időben. Hogy mi volt ez nálam? Az, hogy 18 évesen albérletbe kellett költöznöm a családi körülmények miatt és persze meg tetszett az önállóság, megtetszettek a házibulik, pest, csavargás, tökéletes függetlenség a familiától. A magány az nem volt fasza mondjuk.. De ott voltak a haverok :) Na, ezek után vissza tértem Törökbálintra, most nővéremnél lakom, van szobám, lesz fürdőm is, meg egy kis gardrób és egy 9 m2-es műhely. Ámde mivan, ha ez nem tetszik? Pedig valakinek leány álom :D Ingyen élek! Nem kell hetente 10-15ezret költenem a tápomra, full kényelem! De a pénz...az nem..az nem minden, koránt sem, hiába rakhatnék félre havi 50-70 ezret.

Problémás az egész...nem érzem magam ideillőnek..ez egy dolog, meglehet végülis szokni a dolgot. De itt van 2 nagyon elcseszett nevelésű 7éves iker pár, itt a nővérem, akit hiába szeretek, nem hagyhatom, hogy ne lássam a dolgait...nekem ez ne mfekszik..de ha még csak ez..Torkosbálint, messze van pestől, legalábbis gyalog, 40 perc csak a móriczra, és nem 10 percenként jár a busz.. és nem mindig.. Úgy érzem, hogy börtönbe kerültem itt és ha egy péntek vagy szombat este nem mehetek be pestre tombolni valahova, akkor a rácsok megvastagodnak az elmémben.

(Nem akarom hosszúra fogni egyik írásomat sem , ezt sem, mert megunnád a szövegelésemet, én is ezt tenném, nem szép dolog higítani a dolgokat.)

Szóval ez a tényálladék. Elfogok menni innen, még nyár végén és a saját lábamon, a saját kocsimmal fogom áthordani a saját bútoraimat a saját albérletembe, amit nem egyedül tervezek kivenni. Ez még más miatt is fontos..mármint az anyagi terhelés, hiszen nem hiába mondják, hogy prés alatt lapul a púpos hülye gyerek. Ez kell nekem is, ha alám rakják a kényelmet, elfogadom sokszor. Ez helytelen! Aki tudatosan észre veszi, hogy könnyű a dolga, az gyorsan változtasson, mert vagy alkesz vagy kukacokkal alvó lesz belőle, ha valami drasztikus dolog éri.

Aki nem alapoz fiatalon, ahogy tud, annak az útja ingoványos lesz és szétágazó...zsákutcákba..

Szitázott emlék eredménye.

Tudod mikor érzed meg, hogy szeretsz valakit?

"She's like Heroin. "

Így :)

Mindenki függő.

A humán realitás...

Azért vagyunk ilyen fejlettek, mert mindent megakarunk kaparintani, ami nem a miénk és ezért addig fejlődünk, amíg elfogy az a mindenség, amit még megszerezhetünk. Aki megtanulja tisztelni azt ami másé, az valójában nem is ember, ezért érzi magát rosszul a Földön, köztünk.

Stephenie Meyer - A Burok

Első könyv "elemzésem" lesz ez, bár én csak részleteket akarok belőle kiemelni, olyan apró részeket, amik nagy súllyal bírnak. A tartalmáról nem regélek, az elég helyen le van írva.

Ez a könyv..na ennek be kéne kerülni a kötelező olvasmányok közé, úgy mint S.K. nak a Mobil című alkotása. Még mindig benne vagyok a történetbe a fejemmel, pedig kb. 10 órája fejeztem be és már elkezdtem megint olvasni az elejétől. B.a.z.d.m.e.g ez egyszerűen kurvajó lett!

De nem csak egy szórakoztató Ski-fi ez, volt min elgondolkodni benne, hiába sablonos az alap sztori..fölfönkívüli férgek-megszállás-lázadás. Sok, számomra fontos részt kiemeltem, amik sütnek...íme hát:

"...a Földről, amely oly száraz, oly változatos és oly durva, destruktív népek lakják, amilyeneket alig tudunk elképzelni-, a szörnyülködésünket néha túlszárnyalta a lelkesedésünk..."

"A tudatom rendelkezésre bocsátotta a szavakat, amelyekre szükségem volt, és a hangsúlyt, amely tolmácsolta azt, amihez nagyon sok szó kellett volna"

"Még soha nem éltem olyan bolygón, ahol ilyen attrocitások megtörténhettek, akár azelőtt, hogy a lelkek odaérkeztek volna. Ez a világ kétségkívül minden világok legjobbja és legrosszabbja - itt vannak a legroszebb érzékletek, a legkifinomultabb érzelmek... a legaljasabb vágyak, a legsötétebb tettek. Ennek talán így kell lennie. Talán a mélypontok nélkül a csúcsok sem tudnak olyan magasra nőni. "

"Valamiféle érzelem vált bennem egyre erősebbé, amit nem értettem.
Valami haraggal határos, egy cseppnyi vággyal és egy adag elkeseredettséggel.
Féltékenység, világosított fel."

"Eddig nem tapasztalt haragot éreztem iránta. Nem úgy, mint az elején, amikor féltem tőle, és azt kívántam, bárcsak eltűnne az agyamból. Nem, most a saját, külön bejáratú elárultatásomról van szó. Hogy haragudhat rám azért, ami történt? Hogy magyarázza ezt? Miért lett volna az én hibám, hogy szerelmes lettem az emlékei miatt, amiket ő kényszerített rám, majd erőt vett rajtam ez az állatias test? Én sajnáltam, hogy szenved, de őt nem is érdekelte az én fájdalmam. Sőt, élvezte. Aljas emberi lény."

"Miért tűnt oly sokkal kívánatosabbnak számomra az emberek szeretete a saját fajtám szereteténél? Azért, mert az emberi szeretet kizárólagos és szeszélyes? A lelkek mindenkit szeretnek és elfogadnak. EZ a fajta szeretet kemény dió, nem meghatározott, kovetkezetes szabályok szerint működik - van amikor ingyen adják, például Jamie esetében, máskor hosszú idő és kemény munka kiérdemelni, vagy teljes mértékben, szívfájdítoan elérhetetlen.
Nem tudom, miért vágytam rá annyira mohón. Csak azt tudtam, hogy most, hogy már magaménak tudhattam, megért minden gramm kockázatot és fájdalmat. Jobb volt, mint amire számítottam.
Ez volt minden."

Akik szeretnek a lélek rejtelmeivel és utópiákkal foglalkozni, azoknak főleg ajánlom. Ez a könyv sokmindenre választ ad, adott nekem, amellett, hogy zsibbasztóan izgalmas volt és nagyon tekervényes.

Jó sorokat mindenegyesnek!

Ömlés.

Falra hányt borsó, mit ér a szó.

A szó elhal, a cselekedet meggyalázta.

Szavak nélkül hazugságok se lennének. (Csongor)

Azért vagyunk ilyen gonoszak, mert az érzelem és a racionalitás között lévő határon állunk.

Az egész világ, világűr, létezés egy nagy massza, csak valahol sűrűbb, ezért minden mindenre hatással van bizonyos mértékben, ezért mondhatjuk, hogy nincsenek véletlenek. (Csongor)

A hatalomban egy szabály van: vagy behódolsz, vagy meghalsz.

Elfogadom, hogy ember vagyok, hogy emberien kell viselkednem. De vannak végletek, én az egyikben vagyok, ön-törekvés a neve.

Halálos

Ma reggel döntöttem egy lény sorsáról. Igaz nem túl számot tevő ez a lény, de úgy gondolom, neki is volt lelke, érzései..talán pont ezért öltem meg...
Mentem dolgozni, 6:45 körül lehetett. Sötét volt, hideg, nedves volt a járda, a széle havas. Észre vettem valamit és megtorpantam. Egy fióka volt, egész nagy, ilyen 30-40 dkg-os lehetett. Vergődött, küszködött, nem hiszem, hogy jó kedve volt. 5 percig hezitáltam, mit csináljak? Félre pakoltam egy dobozba őt.
Elindultam, de nem könnyebbültem meg. Mégis csak egy élőlény, igenis vannak gondolatai, érzései, bármekkora az agyai kapacitása. Beleéltem magam, a legjobb példa erre Metallica-One. Ha valaki ismeri a balladát egyből tudja miről írok.
Elhatároztam magam, sarkon fordultam és visszamentem, még ott volt, nem mozgott. Kivettem a dobozból, fejét az út fele fordítottam, hogy könnyen elérjem, felé emeltem a bakancsom sarkát..még kicsit hezitáltam, majd agyon tapostam...nem halt meg, vagyis mozgott..még egyszer...PLACCS, tudod ha leírom, nem éled át, mint akkor én ott..sajnos...megborzongtam tőle és basszus majdnem meg is ríkatott.

Mennyi jogom van..jog..hehe..szóval mennyi beleszólásom van abba, hogy kioltsam valakinek az életét, akkor ha úgy látom, reménytelen a továbbiakban? Szerintem volt beleszólásom, hiszen a láncolat részese vagyok én is és nem azért van hatalmam, hogy ne használjam, azért kaptam, hogy saját belátásom szerint használjam. Kérdés ilyenkor a racionalitás vagy az érzelmek nyernek? Kettős lehet a válasz, hiszen mindkét oldalról van magyarázat. Nem lehet csak a szánalomra vagy az önbeteljesülésre fogni a dolgot.

Megmutatom a dalt, talán jobban megérteti a dolgot, mint én:

Ázik a sósavas időben...

Mert lassan kihuny bennem...

Gondolat erjesztő.

Felszínes-e a világ, ha a szemünket használjuk zene hallgatásra?

Elsziszegeltség

Járom az utam, macskaköves utam. Vagyis jártam oda pesten és látogatást tettem a szigetelőanyag beszerzésére. Már eléggé hiányzott, 3-4 hónapja nem remegtette dobhártyáimat. Bementem a jégkorszakot idéző mamutmentumba majd fizettem. Kilépve és behelyezve a kívánt eszközt gondolkodám mit hallggassak ám, hogy enyhe mizantrópiámat kielégítve, az embereket tanulmányozóan bírjam csak figyelni. Hát hát, a banda már lehanyatlott, hála a valaminek, vokál csere vágta át a torkát Tristania hölgyének. De mégis megesett, hogy a December Elegy nóta kívánkozott a fülem járataiba...idő után nem borzasztó így írni??...Tekintetemet átjárta a szánalom és az uralom. A magány élvezete; bezártam gondolataimat végleg, hogy itthon kiteregethessem erre a net nevű hálóra.

Hogy mi a lényeg? Hát ki mit tesz a fülébe? Kinek mit jelent és kinek mennyire viszket tőle. Nekem mindigis egy olyan szivacsos képződmény volt, ami segített feljebb szabadítani a gondolataimat, azzal, hogy elkergette a város, falu, hivatlan és váratlan neszeit. De erre csak ilyen közeli állapotban képes ez a kis bigyó, bizony a nagy hangfalak mentén hajrázásomat nem zavarja kósza vagy átfontolt gondolat. A zene mindenkinek mást jelent és az se mindegy, hogy hogyan teszi azt magáévá és hogy mit. :)

Végezetül itt a dal:

Miért (volt) jobb az eredeti?

Megleptem magamat 5 cd-vel, spontán a cora-ban rájöttem, hogy én most életemben először megveszek pár leárazott cd-t. Kezdtem 2 klasszikus gyűjteménnyel, mert érdekelnek. Aztán találtam egy Hendrixet, szintén ezres. Tallóztam tovább..mulatós,magyar pop, disco, celeb lemezek, minden ami a szart alkotja. Megláttam...Metallica S&M eredeti.. nyögés, kézmozdulat, hátlap, ár 7500.- . Kosárba behelyez; gombóc lenyel, majd dolgozok még egy kicsit. MEglátom a következőt, Korn-Life Is Peachly, felkap, forgat 1500.- , hú ezt nem hagyom ki. Behelyez, kassza sor. Hazagurulok, S&M behelyez, fejhallgató felhelyez, ülök, szédülök..király..ellapoztam a One hoz.. ahh. Na ez történt. A letöltés egyszerű, igaz, de ami egyszerű, annak mennyi értéke van? Ha belegondolok, hogy régen vajon miért volt nagyobb értéke, miért voltak jobbak a rockerek..rájövök, azért, mert meg kellett harcolniuk egy koncertért, egy lemezért, egy bőrdzsekiért.. Mivan most? Zene letölt, Dzseki kínai, Koncert cenzúrázatlan. Jó-e letölteni? Nem mondom, hogy az ellenségem, de nem is a barátom. Arra jó, hogy megismerjek egy bandát, majd meglássam, kell-e vagy sem.

Merre folyik az időd?

Szintén egy régi írás szintén arról a helyről és ugyan azzal a szándékkal teszem ide:

Épp az előbb néztem meg Az Igenember-t másodszorra is és most komolyan elgondolkoztam azon, hogy Mivel kéne tölteni az időnket ahoz, hogy utánna ne bánjuk meg.

Nézzük csak, itt vagyok most pl. én. Épp írom a blogom és próbálok hasznos infót átadni az Olvasómnak, ami alapján egy újjabb kis szeletet tud beilleszteni a saját felfogásába, életének vázlatába. Erre én úgy tekintek, hogy nem megy kárba az időm, a filmel töltött időm se ment kárba ezzel együtt.

De! Hányszor van az velem, hogy egész nap nem csinálok semmi hasznosat, pedig akár tervezhetnék, tanulhatnák,olvashatnék bandákról, ésatöbbi. Ehelyett viszont én Barom azon izgulok, hogy hüha kifog írni a profiljaimra vagy ki ír esetleg a blogomra, na ez az igazi kockaság. Vannak napok amikor eszembe jut mennyi holtidő van mögöttem és akkor ezt megis bánom, de utánna így megy tovább, vajon mi hozhat változást? Egyáltalán a holtidőnek van bármi haszna is? Ott van mondjuk a "lazítás". Rálehet fogni,nade ennyit nem illik lazítani még nyugdíjasoknak sem! Különbenis, az izmaidat sem úgy fogod ellazítani, hogy lefekszel az ágyra pihenni, legalábbis nem így kéne. Hanem elmész egy masszőrhöz vagy meg kéred a párod(hogy masszírozzon meg ;) ). Mindig valamilyen cselekedettel vagy képes arra, hogy lazíts.

Szóval igazából nincs kifogás, kurvára nincs és ezt fel kell fogni és ennek megfelelően tovább csinálni a dolgokat. Ha hazaérsz suli vagy munka után este nyolckor, kérlek ne a tv-t kapcsold be, hanem pörgesd fel az agyad: kutass, legyél kíváncsi, persze hogyha nem fáradt le aznap az agyad, de ha így volt, akkor csinálhatnál valamilyen testmozgást is, pl. vidd el a kutyád sétálni, játsz a kis tesókkal, vagy a farkaddal (az is testmozgás!), de ha olyanod nincs , akkor csinálj pár felülést ha nem vagy megelégedve a testalkatoddal.

Legyen hobbid! Nem olyan borzasztó dolog, pedig sokan azt hiszik. Definiálva: A hobbi egy olyan elfoglaltság, amit az ember "szívből" csinál és nem érdekből. Fejleszti ezzel az elméjét vagy a testét, akár a társainak is átadhatja a hobbijával szerzett tudást. Sosem fog anyagilag jövedelmező lenni, sőt túlzottan sokat is könnyen lehet rá költeni (ez tapasztalat), de igazán akkor lesz hobbi, ha ez a dolog nemis érdekli az embert, azért, mert szereti csinálni.

Lényeg, sose kapcsolj ki túl sokat, hacsak nem alszol.

Sokan azt mondják, "nem érek rá". De miért is? Msn-en fent van napi 4-5 órát, de nem ér rá! Mi a fontosabb, a virtuális vagy a személyes kontaktust? Ne legyen senki ennyire kényelmes.

Az egész mocskos rohadt fogyasztói társadalom az automatizálásról és az elhasználódásról szól. Talán úgy érzed, hogy szeretnél a tagja lenni? (Na erről megígérem külön írok még. )

Visszatérve a lényegre: Olyan módon akarsz viselkedni a saját időddel, hogy azt később megbánd vagy inkább megpróbálsz tenni ez ellen?

Bevallottam, hogy nekem is sok a holtidőm. De! Én teszek ellene, akarom, hogy jobb legyen és mivel nem megy minden egy csapásra, nem is érdemes erőltetni, ezért csak azt kellene elkerülni, hogy szépen lassan megszokd azt, hogy naponta több órát dobsz ki az ablakon.

Küzdenél-e?

Ez még egy régi írásom, egy közösségi oldalon van fent, de itt jobb helye lesz:

Ha egy fagyos téli estén, hazafele egy rossz nap után gyalogolsz, fázik a talpad és az arcodat csípi a hideg szél, ugye nagyon szarul éreznéd magad? Azt gondolnád, hogy ennek mással kéne megtörténnie, nem veled. Szidod a világ mindenség nagyapját is, teljes reménytelenség van rajtad.

Egyik pillanatban eléd állna egy mesebeli Tündér. Így szólna hozzád:

-Látom nem vagy a legjobb formádban komám, mit szólnál hozzá, ha segítenék neked? Kívánj bármit és én teljesíteni fogom. Nem kell visszafognod magad, egy ilyen nap után, bármi a tied lehet!

Mond te hogy válaszolnál?

Választanád a hiány mentes életet? Lenne palotád, Subarud meg magángéped, 12 asszonyod egy nagy család ahol mindenki tökéletes, nem kell küzdeni semmiért. Karácsonykor mindig mindenki azt kapná amit akar és a cselédek úgy nyalnák a segged amilyen irányba te kívánod. ..De akkor kérdem én, mi célod lenne még az életben?

Belegondoltál abba is, hogy hasztalanná válnál? Cél nélkül az ember elveszetté válik, értelmetlenné a saját léte, lelki halál, ami fizikailag megy végbe. Nézd meg az öregeket, akik még nyugdíjas kor után is tevékenykednek, akár munka, akár hobbi, bármi, azok sokkal tovább élnek és valóban a környezeti szennyezés és a táplálkozés hiányossága miatt halnak meg.

Az emberi lét értelme az alkotás és ennek mellékhatása a pusztítás.

Válaszolj magadnak, tudnál-e küzdeni?