Kezdek magamon észre venni szokatlan dolgokat, jó részt a munka és az idő hiány miatt van ez, más részt azért, mert kezd letompulni a gondolkodásom, legalábbis verbális szinten.
A memóriám egyre lyukasabb, elfelejtem a találkozókat, vagy épp azt, hogy hívtam valakit egy bulira. Munka közben egy perc se telik el és elfelejtem, hogy miért mentem be a raktárba. Beszélek emberekkel és néha én sem értem, hogy mit mond a szám, egyszerűen nem találja a szavakat, olyan, mintha vlm kezdő gimisé lenne.
1,5 éve dolgozom és most eljött az ideje, hogy abba hagyjam félig, vissza üljek az iskolába és mellette dolgozzak, mert ha nem pallérozom az agyamat, akkor lassan a 137-es IQ-m elillan.
1,5 év építő ipar...fúj! Hogy én mennyire eligénytelenedtem ettől az egésztől. Az a legrosszabb, hogy ezt a magán életembe is behoztam..muszáj kitörnöm ebből. Remélem összejön a bringa futáros munka..összeköthetem a hobbimat a munkámmal, szuper lenne.
De van amit becsülök magamban. Élelmes vagyok, erős és rátudom magamat venni olyan dolgokra, amikhez tényleg nincs kedvem. Persze ez még nem tökéletes :) .De a régi mivoltomhoz képest hatalmas ugrás és mondjuk mindezt a kemény munkának köszönhetem és a szigornak.
A magánéletemre már nem is merek gondolni, kezd csüggedni az önbizalmam is. Nem vagyok elégedett a fizimiskámmal, a mosolyommal, stb.
Folytathatnám még az önleépítést, de akkor megint nem lépnék előre, változtatni fogok, elég nagyot, újra. De egy jó úton, ami életszerű végre.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése