Álmos vagyok már, de aludni nem akarok, nincs még itt az ideje. Kínlódok csak még gondolkodni is nehezen tudok...tehát kezdek kétségbe esni, már megint nem úgy jöttek ki a számításaim, ahogy kellett volna, elcsúsztam a dolgokkal és még pénzem sincs, hogy legalább tervezni tudjak. Olyan ember tartozik nekem, akitől ez fáj nekem..
Egyszer azt mondta, hogy azért nem leszek kész soha, mert mindig túlkomplikálom, már meglennék, ha csak az alap dolgokat csináltam volna meg. Akar a fene egy átlagos lakást, mi az, hogy túl komplikálom? Ez vlm védekező szó? Szépet akarok csinálni, olyat ami megdobogtatja a szívemet, ahova ha belépek, rögtön jól érzem magamat, én nem bonyolítom túl, de ha mégis, akkor így a jó.
Nem elégszem meg a kevéssel, még akkor sem, ha nincs időm elérni a többet..akkor is és akkor is az kell.
Egyébként már jön a festék illat, bár még csak az alapozó réteg és annak is az eleje, de ez jelzi, hogy haladok. De ha belegondolok, hogy én miket csináltam itt meg...akkor jövök rá, hogy hiába megy lassan a dolog, attól még rosszabb nem lesz. :)
Most pedig büdösen, porosan bedőlök az ágyba és magasról leszarom, hogy piszkos lesz a huzat...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése