3.

Hmm, a történetek a fejemben maradnak, ott a helyük. Bár magam sem értem, nem tudom a válaszokat, pedig mintha már hallottam volna őket.

"Ha úgy érzed repülni kéne, vedd fel a szárnyakat.Ha azt gondolod maradni kell, felejtsd el a vágyakat"

Maradok, persze..mi mást tehetnék, hisz jók ezek a hétköznapok, olyan..izgalmasak, annyira hogy néha nem is érzem, hogy élek. Ja, persze, el is felejtettem, hogy mondhatok én ilyesmit, amikor tök jó lehetőségeim vannak úgymond..csak senki nem látja, hogy ezek mit vesznek el tőlem, ritka eset voltam/vagyok ezért nem érthet meg az, akinek kéne. Valami gubanc van a fejembe, függője vagyok az emberi lénynek, legyen az gyűlölt vagy szeretett.
Még jó, hogy optimista vagyok, meg keményen dolgozok. Kellenek az ilyen "drogok" , hogy elpalástoljam ezt a saras utat.
De mondhatjuk úgy, hogy hisztis vagyok, igaz is, de hát mindig kell a körítés.
Ahj csak legyen kész már a szoba...