1.

Én le, te felfele néztél és mindketten mosolyogtunk a jellegzetes vaskapuk előtt. Tetszett, hogy annyi táska volt rajtad, amennyibe még te is beleférnél, mégsem zavartattad magad miatta. Azt hittem rosszabb lesz, mint amit egy éven keresztül részleteiben elemeztem ki, de nem hiába, egy kép soha nem fogja visszaadni azt a tekintetet...a mosolyod...a piros nózid, mindazt, amiért mindig is szívesen néztem arcodat. Többet adott ez a pár szótlan óra, míg egymásra dermedtünk, mint egy egész hétvégém régen, amit "szórakozásnak" neveztem...
Emlékszel még, hogy milyen gyorsan teltek az órák, talán arra is, hogy ezt észre se vettük..három napig végre nem gondolkodtam, három nap volt az, amiért akkor azt hittem, hogy egy évet vártam. Fenn a Gellérten, mikor esett az eső, úgy karoltalak át, hogy egy csepp se érhessen hozzád, féltem kárt tenne benned, nem akartam, hogy egy hajad szála is meg görbüljön... persze ez csak naiv próbálkozás volt .. :) De te sem voltál különb, ott álltam a szikla peremén, mögöttem a nagy semmi volt, pár goromba bokorral a mélyben és akárhányszor felálltam ,te azt hitted eldőlök, leesek..csak mosolyogtam, nevettem..hogy félthetsz így, ha én sem félek.. Boldogan vittelek fel a karomban, de nem azért, mert két kezemben fogtalak, hanem mert engedted. Nappal csak karamellt ettünk, persze én sokkal többet, nem tudtam miért nem akarsz többet majszolni belőle, azért mert nem szereted annyira, vagy csak nekem akartál többet hagyni.
Az egész nap dilemmából és vágyból állt és persze esőből, este itthon voltunk, de még menni akartunk bárhová, ha nem lettünk volna annyira fáradtak, meg persze ha nem húzom az időt mindig valamivel...a film is befuccsolt..mégis arra az Estére emlékszek a legjobban, ..túl..sok mindent döntött el...de ha tudtam volna előre, akkor sem tettem volna máshogyan..
Szerda lett, virradt és mi láttuk ahogy egyre több fény szűrődött be, aznap se indultunk valami korán-aláírom, jó dolog a lustaság, olykor-olykor.
A szigetre mentünk, a jóember már megint nem bírta ki, hogy ne hívogasson, szánalmasnak tartottam, bár nem tudom mennyire lehetett igazam, és persze addig húztad a vonathoz indulást ameddig lehetett, talán fél hatkor ment, nem emlékszem már, de nem viseltem jól.."Ha elindult a vonat, a szívem majdnem megszakad"
Aztán vártam és vártunk...