A Szoba 1/5

Hmm, mivel már a vége fele tartok, elkezdem megmutatni, hogy miben is mesterkedek. Nem akarok szak kifejezést használni, meg túl sokat írni róla, csak pár kép és egy kis történés.

Tehát ma, 29-én este rendesen felkavartam a port. Kibontottam a régi ajtót, teljesen és feltéptem a régi, szar,penészes szalagparkettát. Ez után minden szemetet meg sittet levittem a pincébe, ez volt 2 óra alatt:


Bizony ezt a konyhából fotóztam és úgy érzem, került por mindenhova, szekrénybe, ágyba, stb.. :D






















Kész, ajtó keret kirepült, ezek az úri emberek régen 2 rövid csavarral rögzítették csak be aztán körbe vakolták és puszi :D Mondjuk azért egész jól tartotta magát.
Ja és nem mellékesen most látszódik, úgy hogy odaálltam, hogy mekkora hely lett hirtelen, a régi ajtó 75x210cm volt, így most 90x220cm. Nem mellékesen csak örülni tudok annak, hogyha több helyem van :)







Hát ez pedig non sense, penészes voltaz alja, de legalább egybe feltudtam szedni :D Ja és persze ez a tipikus "laminált parketta 1000ft/m2-ért!!! Akcióó!!!" tehát az alapanyaga a legócskább és nem mellékesen felhorpad, pedig nemrég volt lerakva.. :D Mind1, ez kuka, jövőhétvégén megy ki a lomtalanításra és lefogok rakni egy szép, barna szalag parkettát, kereszt iránnyal, ami elég előnyös (optikai tér növelés)egy hosszú és keskeny szobába :D (ennek pont ellenkezőleg volt a szál iránya)


Holnap remélem több fotóm és élményem lesz amit megoszthatok ;)

Fej vagy írás?

Ideges vagyok és muszáj kiírnom magamból...

Nagy dolog előtt állok, ha nem sikerül végig építenem a hidat a szakadék felett, akkor hidastul belefogok zuhanni és nem tudom, mikor jöhetek ki belőle.
2010 májusában nagy dolgot vállaltam a nyakamba..lakás..5 betű csak, de bárcsak ennyiből állna az egész...nincs fix állásom, hétről-hétre élek és itt van a vállamon a lakás felújítás-vétel. Nincs szerződés semmiről, csupán alkuk vannak és "kényszer" helyzetek. A tulaj kezében van az egész, szinte az egész, sőt, ha készen leszek a szobával, akkor semmi "fegyverem" nem lesz, hogy maradhassak és meghitelezhessem a lakást. Tehát 1 hónapon belül minden elfog dőlni.

-meg kell végleg szereznem ezt a helyet
-találnom kell egy bejelentett állást, ami jó
-rendbe kell raknom a magánéletemet és a lelki nyugtalanságomat

3 dolog: 3 kihívás vagy 3 bukás...ez a tét, ha elhullok, akkor nem tudom mi lesz, ha sikerül, akkor nagyon berúgok és megünneplem! De nem iszok előre a medve bőrére, viszont van fényes oldala a dolgoknak:

-jók a kapcsolataim és a lehetőségeim és talpra esett vagyok
-a tulaj tisztességes ember
-van családi hátterem

A nagy 3x3-mas játszma, ez az ami most van és ami ha összejön, akkor úgy érzem végre lesz valami, amire igazán Büszke lehetek.

Most a Barátokon kívül mindent félre kell tennem egy időre.

Városi remény

Érdekes olyan embert még nem találtam a környezetemben, aki ugyanazon véleményen lett volna Budapestről mint én. Ez lehet azért van, mert bicajjal járok és több dolgot látok, több úton mozgok vagy csak kinyitom a szememet és leveszem az ellenzőt.
"Büdöspest" mondogatják sokan és fel vannak háborodva, hogy milyen mocsokban élnek. Közben, meglepő módon ők is tesznek a bűzért, szemetelés, szmog, fránya modor. Persze ez nem általánosítható.
Van ez a "hülye" elvem, hogy "az állam én vagyok" vagy az -utca én vagyok- amit megint csak sokan úgy reagálnak le, hogy egyedül vagyok. Ha egyedül is lennék, akkor is örök érvényű az, hogy egy emberben születik meg mindig az alapgondolat, vagyis erre így reagálni csak egy egyszerű, gyenge kifogás. Jó példa erre egy régi biztosítós reklám, ahol arról volt szó, hogy balesetek csak "valaki mással" történhetnek meg, aztán persze ez is csak nézőpont kérdése ;) . Tehát Te vagy mindenki és mindenki vagy Te, ami nem azt jelenti, hogy milyen szürke lennél, csak azt, hogy Rajtad is áll!

Na, okoskodás után jön a lényeg:
Múlthéten autómentes nap volt az Andrássy-n most pedig az onnan nyíló kereszt utcán, vagyis a Kertészen volt egy kis utcai bál. Nem volt pangás egyiken sem, sőt múlthéten a bringával nem fértem el az emberek között (ez egy vicces történet, majdnem fejbe vágtam egyszerre 8-10 jól szituáltat a végén :D ). Tehát érdekli az embereket, tetszik nekik ami csak azt mutatja, hogy ez egy JÓ dolog, amit folytatni kell és folytatódik is! Tudtommal már két fontos utca is "teresedett" tehát ki lettek tiltva az autók, nincs parkolási lehetőség vagyis a bűz és a zaj megszűnt, amik ugyebár elősegítik a stressz kialakulását (Mi sokunknak a fő baja? A stressz) Az egyik a Lövőház utcát érintette a másik pedig a Kecskeméti utcát. Menj végig rajtuk és vedd észre, hogy mivel lett jobb! Vannak még gyermekbetegségeik: rossz burkolás, túlzott közvilágítás, megnövekedett éjszakai élet, stb. De pont az ilyeneket fogják megszüntetni a békés utcák.
Ha ez a város és tegyük fel az ország békés, harmonikus lenne, akkor végre lenne szolidaritás, erkölcs, becsület. Azok, amiket a politikusok egy része hajtogat, de te azt látod, hogy ez átverés. Igen az, mert ők nem tudják ezt megteremteni, nekünk, neked, nekem kell.

Nehéz, aláírom, de ki ért el eddig igazi eredményt, erőfeszítés nélkül? Én próbálok tenni az "ügyért" , sokszor hibázok és tévedek, de jó fele haladok. De persze minden relatív, de jó lenne, ha nem erre fognánk és megkeresnénk azt a FIX pontot ,amibe lehet kapaszkodni és ha elesel, újra megmarkolni azt.

3.

Hmm, a történetek a fejemben maradnak, ott a helyük. Bár magam sem értem, nem tudom a válaszokat, pedig mintha már hallottam volna őket.

"Ha úgy érzed repülni kéne, vedd fel a szárnyakat.Ha azt gondolod maradni kell, felejtsd el a vágyakat"

Maradok, persze..mi mást tehetnék, hisz jók ezek a hétköznapok, olyan..izgalmasak, annyira hogy néha nem is érzem, hogy élek. Ja, persze, el is felejtettem, hogy mondhatok én ilyesmit, amikor tök jó lehetőségeim vannak úgymond..csak senki nem látja, hogy ezek mit vesznek el tőlem, ritka eset voltam/vagyok ezért nem érthet meg az, akinek kéne. Valami gubanc van a fejembe, függője vagyok az emberi lénynek, legyen az gyűlölt vagy szeretett.
Még jó, hogy optimista vagyok, meg keményen dolgozok. Kellenek az ilyen "drogok" , hogy elpalástoljam ezt a saras utat.
De mondhatjuk úgy, hogy hisztis vagyok, igaz is, de hát mindig kell a körítés.
Ahj csak legyen kész már a szoba...

2.

Telihold van, pont mint egy hónapja...

1.

Én le, te felfele néztél és mindketten mosolyogtunk a jellegzetes vaskapuk előtt. Tetszett, hogy annyi táska volt rajtad, amennyibe még te is beleférnél, mégsem zavartattad magad miatta. Azt hittem rosszabb lesz, mint amit egy éven keresztül részleteiben elemeztem ki, de nem hiába, egy kép soha nem fogja visszaadni azt a tekintetet...a mosolyod...a piros nózid, mindazt, amiért mindig is szívesen néztem arcodat. Többet adott ez a pár szótlan óra, míg egymásra dermedtünk, mint egy egész hétvégém régen, amit "szórakozásnak" neveztem...
Emlékszel még, hogy milyen gyorsan teltek az órák, talán arra is, hogy ezt észre se vettük..három napig végre nem gondolkodtam, három nap volt az, amiért akkor azt hittem, hogy egy évet vártam. Fenn a Gellérten, mikor esett az eső, úgy karoltalak át, hogy egy csepp se érhessen hozzád, féltem kárt tenne benned, nem akartam, hogy egy hajad szála is meg görbüljön... persze ez csak naiv próbálkozás volt .. :) De te sem voltál különb, ott álltam a szikla peremén, mögöttem a nagy semmi volt, pár goromba bokorral a mélyben és akárhányszor felálltam ,te azt hitted eldőlök, leesek..csak mosolyogtam, nevettem..hogy félthetsz így, ha én sem félek.. Boldogan vittelek fel a karomban, de nem azért, mert két kezemben fogtalak, hanem mert engedted. Nappal csak karamellt ettünk, persze én sokkal többet, nem tudtam miért nem akarsz többet majszolni belőle, azért mert nem szereted annyira, vagy csak nekem akartál többet hagyni.
Az egész nap dilemmából és vágyból állt és persze esőből, este itthon voltunk, de még menni akartunk bárhová, ha nem lettünk volna annyira fáradtak, meg persze ha nem húzom az időt mindig valamivel...a film is befuccsolt..mégis arra az Estére emlékszek a legjobban, ..túl..sok mindent döntött el...de ha tudtam volna előre, akkor sem tettem volna máshogyan..
Szerda lett, virradt és mi láttuk ahogy egyre több fény szűrődött be, aznap se indultunk valami korán-aláírom, jó dolog a lustaság, olykor-olykor.
A szigetre mentünk, a jóember már megint nem bírta ki, hogy ne hívogasson, szánalmasnak tartottam, bár nem tudom mennyire lehetett igazam, és persze addig húztad a vonathoz indulást ameddig lehetett, talán fél hatkor ment, nem emlékszem már, de nem viseltem jól.."Ha elindult a vonat, a szívem majdnem megszakad"
Aztán vártam és vártunk...

Raci

Legszívesebben törölném az utóbbi pár bejegyzésemet, ezzel meg mondjuk a bloggal együtt. Semmi érdembelit nem írok már, mert nincs "ihletem". Régebben több időm volt agyalni, most már csak kattogni tudok...De mindegy végülis, hiszen nincs rendszeres olvasó, nincs értelme már egy kicsit sem. Kipróbáltam, jó volt régen leírni a gondolataimat, jó lesz majd vissza olvasni, de most már ezek a foszlányok...

Egyébként a blog-naplónak vannak jó oldalai. Például ki irkálna már magának egy kis füzetebe napi 1 oldalt, mondjuk? Vagy csak sorokat. Biztos van aki úgy csinálja, de a tényeknél maradnák. Tehát én pl. azért írtam, mert kíváncsi voltam a reakciókra, plusz a feltűnés kényszerem is sok szerepet játszott. Tehát ezek mint motivációs eszközök jók voltak, igaz hosszútávon durva identitást zavart okoznának szerintem. Viszont most vissza tudom olvasni, hogyan fejlődtem az utóbbi majdnem egy évben és ez a lényeg.

Tehát Szia.

jaj

Mindent túlkomplikálok és a naaaagy zűrzavaromban magamat már meg sem látom,gyerek vagyok még, hisz a józan ész még távol áll tőlem.

Talán a karma..lehet h van olyan, nem tudom, de lehet most az van és valamiért megérdemlem a könnyeket...hiába kérdezek, választ nem kapok, választ nem kapok soha, se megoldást.

Semmi sem változott, csak a fájdalom...ó miért panaszkodok én az internet széles közösségének, mi visz rá valakit arra, hogy milliónyi ember elé tegye a magán problémáit...talán pont a segítség kérés..de ez nem az..szánalmas vagyok.

Hiszti

Miért ilyen nehéz nekem?

Nem akarok választ, csak megoldásokat..