Hova folyik az időm.

Hmm, nagyon nem szeretem felsorolni az előttem álló feladatokat, olyanokat, amiket határidő köt. De nekem..nincs időm, vicc.. :D igen ez egy vicc, szarul csinálom az életemet, de megpróbálom büszkén viselni. Úgy érzem magamat, mint akit megkértek, hogy ugorjon be a mély vízbe. EZ az egyszerű kis szó kapcsolat, hogy "kötelesség érzet", ez annyira piszkosul nehéz...irtózatosan, förtelmesen...a legrosszabb az egészben, hogy nem tudod eldönteni, hogy mostantól ilyen leszel, nem. Ennek ki kell alakulnia, másképp nem megy és amíg ez végbe megy, sok pofont kapsz sok pénzt szednek ki a zsebedből, hogy megtanuld és sok terhet akasztanak rád. Én pl. nem is nevezném már magamat alkalmazottnak, inkább ilyen "féltársnak", legalábbis Laci elvárásai ezt mutatják, de ő biztos nem ezt mondaná. De mivel ő sokszor hajtogatja, hogy soha olyan ember nem volt a keze alatt, aki úgy látná a dolgokat, mint ő. Hát igen, mit vár egy alkalmazott embertől? Keressen társat, mert egy egyszerű napibéresnek semmi extra motivációja nem lesz, hogy terhesnek érezze a hibáit. Ennyi.



Tehát, ez az egész, a munkám, az albérletem és a terveim, sokszor összeegyezhetetlenek, mondok egy példát. Több pénz kell a lakásba, de több idő is, hogy megcsináljam, de akkor most hogy legyen időm, mi közbe én az időm "eladásával" keresem a pénzemet? Na, és akkor szervezzek le szállítást, mert ugye biciklivel nem tudok a hátamon elhozni fél mázsa vas szerkezetet vagy épp profilokat, tök mind1. Ja :D és úgy persze, hogy estig van munka, este meg már ki a faszom van nyitva, akinél nem az egekben vannak az árak? :D A vicc még az, hogy ugyan ott tartok költekezésben, ha kiveszek egy szabit és emiatt kiesik X pénz, mint hogy munka után elmegyek egy drága helyre vásárolni, ahol akár 1 napi béremmel is többet tudok költeni.. :D Tehát.. még sakkoz is, pénzel, idővel, idegeskedéssel, stb...

Senkinek nem kívánom, hogy otthagyja a sulit, mert önálló akar lenni. Bár, ez relatív, mindenki mindig a mást akarja. Én mondjuk nem, én szeretem, ez nekem az élet, de mégis sokszor rámtör, hogy milyen jó lenne, nyugodtan és szórakozottan élni.. De ez kitörlődik, hogyha fent állok a létrán és látom mit alkotok, az is nagyszerű érzés :) De az még szebb, amikor elismernek engem, mint valami "magasabb" rendűt az átlagnál. :) Hierarchiának is mondhatjuk ezt..

Tehát nekem nincsen időm. Csak a nagyon fontos dolgokra. De az az idő viszont aranyat ér nekem. :)

Ikrek

Tipikusan az vagyok :D Most , hogy elbúcsúztam Zsu-tól, sokkal jobb lett a közérzetem, ez valamilyen szinten jó jel, hiszen csak ennyi kell, hogy ne zuhanjak le.

Utóbbi pár napban felgyorsultak az események. Volt egy nagy felismerés, minek következtében...:D megbuktam ... egy "barátnál" . Ennyi a lényege.. Aztán sok nehéz óra volt, aminek hatására megint megfogant bennem pár hibám, azt hiszem, hogy fel kellene őket írnom, hogy szem előtt legyenek. Ilyen a hálátlanság és a kötelesség tudat hiánya, még mindig, ez azért, nehéz lecke, főleg, hogy eddig nem így éltem. Hiába csöppentem gyorsan bele egy 4 évvel későbbi állapotba, mégsem tanulok, szokok hozzá elég gyorsan.
Meg hisztis vagyok, nevetségesen, de nevezhetem idegeskedésnek is, mert ha rám jön, akkor elvesztem a logikus gondolkodás képességét és önző leszek. Ilyenkor pl. Laci leszúr, veszekedik velem, ekkor nem tűnik fel, mit csinálok rosszul, de utána, ha feljön újra a téma és mind2 higgadtak vagyunk, akkor megértem.

Nehéz nekem az, hogy más szemszögéből is átgondoljam, nagyon önző tudok lenni, ami fel sem tűnik és ez benne a legrosszabb.

De lesz, ki segítsen :) és ez kölcsönös.

Dobbanás

Vártam.

Vártam ám :)

De most csüggedt arccal ölelem illatát.

Vajon, most mi lesz?

Félek, félek ám de nagyon, hogy akár egy szóval is elronthatok mindent, ennyire. :(

Egyébként meg:

FELVETTÉKKK!!!!!!!

Megyek veszek egy üveg vörös édest...... :) ....ebből Tokaji Furmint lett... 1 liter :P xD

Mit, keresek én, itt?

Ember! Ember! Ember......
Gondolat! Gondolat!......csak gondolat.
Behunyom a szemem, meglök egy szellő, picit elviszi azt, ami megvakít. Téged is.
Illúziók nélkül, megszabadító szél, köszönöm.

Ember, tudod mi vagy? Nem, miért? Mert én sem tudom, hisz van gerincem, meg munkám. De a tükör sem képes arra, hogy objektíven nézz önmagadra. De! Ha lélek lehetnék, Vándor, valakinek lehet ismerős a név..ha utazhatnék az univerzumban, akkor tudnám mi az az Ember.
Mindegy, nem? De. Minek kell több? Az öröm, anélkül is termelődik, most már biztos. Sorolhatnám, hogy miért éppen a fogyatékos társadalom miatt, de ha ideáig elolvastad, úgyis tudni fogod.
Biztosan megőrülnénk, ha hirtelen kitisztulna az ég. Mert azt hisszük, hogyha körülvesz a fényesség, akkor mi vagyunk Azok, akiknek lenni kell. Tökéletes? Kollektívan véve szerintem igen. Mert még létezünk, ez a lényeg, nem? Este az emberek nagyrészt aludnak, mert akkor furcsa mód mindenkinek kisebbségi komplexusa lesz. Mitől? Hát az űrtől, amit végre egy kicsit láthatunk. Ha megértjük nézve őt, hogy mennyire.. töpörtyűk vagyunk, kis, fikák, fika morzsalékok..most mit mondhatnék? Elporladt kutya szar?

Furcsa érzés, amikor elkap egy szellem, vagy valami hasonló és egyben beszűkíti és kitágítja a látásodat, valami újra, de csak arra. Uralkodik rajtad egy kicsit, majd gőgösen kitörsz belőle, mert támadásnak veszed, vagyis veszem. De vonz újra, már megint egy kicsit, lehet mert új, lehet, mert egy ajtó rajzolódik ki benne..Mi van az ajtó mögött? Kopp-kopp. Ki nem kopogtatna be?

The Gathering-How to Measure a Planet?

Ezt ajánlom, meghallgatásra. De csak és csakis, nyugodtan.

Gyere, menjünk tovább..

"Győzni fogsz, csak félek, hogy nincs győzelem"



"és a félelem az estékhez szárad.."