A jelen generációja...Roppanás

Olvastam egy bringás blogot és volt egy cikk és benne a lentebb olvasható hozzászólások:

"Akkor azt mondjátok meg, hogy a hülyeség hogy terjedt akkoriban Internet és mobil nélkül, mert 25 éve nekem is ilyen volt a bicómon, szerintem műanyag öblítősflakonból (a rózsaszínből) kivágva, de nem hiszem, hogy mind a nyóckerbe' nőttetek fel, ahol én a kegtöbbet cangáztam...
:) "

Válasz:

"Többet jártunk a nagymamához, táborok, többet játszottunk a szabadban és tanultunk egymástól.Hordtuk szét az országban. A hülyeséget is. Talán ez a generáció kreatívabb volt. Nem volt minden a seggünk alá rakva."

Nekem ijesztő ez az egész...mindig is az automatizálás ellen voltam, közben én is használom..mindenki..mindenki bele lett ültetve ebbe a kényelmes fotelbe. Vajon mi lesz még 10 év múlva?
Az Általános sulis szerenádnál az Ofőnk azt mondta, hogy mi voltunk az utolsó normális osztály...ez sokszor megfordul a fejemben, amikor az interneten szörfölve elpocsékolt időt, energiát és ideget látok egy bugyuta profilban, hozzászólásban, képekben, oldalakon...szinte mindenhol.

Egyre jobban kezdem megérteni a konzervatív embereket, akik a múltban akarnak élni, amikor még nem szemeteltek a kis gyerekek, a malom tábla a bábuktól és nem a sok rajta üléstől volt elkopva, amikor értéke volt a másik embernek, a mondanivalójának, meghallgatta egymást mindenki, délután kimentek a játszóra a gyerekek..emlékszem én is sokat jártam ki, libikókázni, fogócskázni, nevetni.. :'( ehelyett most idióta emocionális röviditéseket használunk, mert még arra sem tudjuk méltatni az érzéseinket, hogy leírjuk hosszasan, inkább egy kettőspontzárójel.
Elmúlt..elmúlt az igaz boldogság korszaka, valamilyen értelemben a millenáris tényleg a világ vége volt..az a maradék őszinteség és szeretet is kihalt az emberekből, ami még reményt adott a korrupció ellen.
Mi van most? MI A FASZ VAN MOST??? DÜH! Bennem Düh van, Gyűlölettel vagyok tele, mindenkit megfojtanák, mert senki nem méltó már az életre igazából! Még magamat is...

Ölelkezünk az illúzióval, amit annyira szeretünk, terveket szövögetünk, mert mi tényleg azt hisszük, hogy lesz még a régihez hasonló élet...De igazából nem akarunk elszakadni a múltunktól.

Mind halottak vagyunk, a koporsónk belsejében film megy, amit a remény...földiekkel játszó égi tünemény...vetít. Lassan beroskad ez az egész, tényleg megzabálnak majd a férgek és talán a testünkből, abból az 500 milliárd kg szén alapú szarból, kinő majd az a világ, amit mi most annyira keresünk.

Nem jó ez, nem akarok erről többet írni. Ölelkezni akarok, szeretkezni akarok, azt akarom, hogy újra az enyém legyen Illúzió Kisasszony.