Átgondolatlan marketing

Akkor egy kicsit áttérnék erre a vonalra.
Most nézegetek egy weblapot, ami világítással, stukkókkal, függönyökkel foglalkozik, mint viszonteladó és még valami...
Pár éve elterjedt az a trend a webáruházak "polcán", hogy olyan extra szolgáltatást nyújtsanak mint a "csináld magad!" . Tehát azt a portékát amit forgalmaznak úgy próbálják jobban értékesíteni, hogy megmutatják, hogyan kell beépíteni azokat. Nagyon okos dolog, mert egyértelmű, hogy az egyszerű polgár attól fog vásárolni, aki segít neki.
Viszont én ezt nem nevezném segítségnek, több szempontból is hibás a dolog és van még egy óriási hátulütője:

Először is, a vásároló (ebben az esetben pl. beszélhetünk egy irodai alkalmazottról, aki még glett vasat életében nem fogott a kezébe) miután végig olvas egy-két ilyen "csináld magad" cikket, máris mesternek érzi magát és arra gondol, hogyha ez ilyen egyszerű, mint ahogy le van írva, akkor nem lesz nehéz dolga. Na most, nem olyan egyszerű ez. Pl. egy festő nem 1-2 napig tanul,. hanem évekig és egy átlag ember ha átnéz jó esetben 3-4 oldalnyi információt, akkor az nem elég, hogy kevés, még mindig csak elmélet, ráadásul annak a fele is a marketingre megy ki, mivel leírja, hogy melyik építő anyagot vásárolja meg, kitől; ami nem feltétlen az ésszerűségre hajaz..

Ez az egyik baki, a másik pedig a végeredmény. Tehát tegyük fel Gábor kimaszkírozta a konyháját, mégis, mintha nem lenne az igazi...hibásak az illesztések, repedezik a fal, a függöny karnis mintha ferde lenne, nem marad egy helyben az ajtó, nem takar normálisan a színes festék, stb. és akkor elkezd agyalni, hogy most vajon őt kúrták át vagy magával tolt ki?

Ennek tetejébe jön még az ízléstelenség és a gagyi, bóvli, "teszkós" anyag felhasználás (hungarocell oszlopok, műanyag farönkök, nem vicc).

Összegezve az egészet: Gábor az elején azt hitte, hogy milyen olcsón megússza és tök jó lesz a kecója. A munka közben még talán élénk marad (kivéve a fantáziáját) egy kicsit, de már unja, hogy 3 napja gletteli a falat. Lehet, hogy direkt kivett szabadságot, csak hogy "olcsóbban" megússza a dolgot, mert persze a mesterek drágák, "40ért fested ki ezt a kis szobát?! hát menj már el a kurva anyádba, veszek duluxot oszt legurítom én pikk-pakk ötezerért" Ja csak majd jó esetben 2 év múlva kenheti újra...de akár beszélhetek én a laminált parkettáról, a rejtett világításokról, bútorokról, szúnyoghálókról, gipszkarton válaszfalakról, bármiről basszus...
Tehát Gábor 1 hetes szabadságon van, amiből lehet 2 hét lesz, mert "túlbecsülte magát" persze ez idő alatt nem keres sok pénzt. A végén meg azt látja, hogy az egész egy övön aluli ütés lett, de ha nem akkor, majd évek múlva, amikor megunja a színeket, feljön a parketta stb.

A legnagyobb hátránya ennek az egésznek pont az, mint ami a zeneiparban van. Csak itt a rajongók helyett a viszont eladók varrják be a mester emberek zsebeit, mivel saját magukat jobban elbírják adni, ha adnak "használati útmutatót" is.
Nem csoda, hogy a magyar építőipar a béka segge alatt van, nem mondom, hogy nincs munkánk, csak azt, hogy nem magyarnál, legutóbb egy indiainak csináltuk a gyors éttermét, most pedig egy görög-zsidónak a bútor bemutató szalonját.
A festők, bútor-asztalosok, kárpitosok nagyon le lettek gatyázva, hiszen már van egyszerű műanyag festék, teszkós író asztal, meg ikea-s ülő garnitúra...
Erről jut eszembe, hogy most volt itt Terézvárosban lomtalanítás és hajnali 4ig kint voltam, azért jöttem be, mert nem bírtam tovább nézni, a régi, gyönyörű, faragott, nehéz bútorokat kidobva, összezúzva...mondjuk elhoztam magamnak 2 nagyon szép széket, amit valószínüleg még magyar asztalosok csináltak :)

Meg meg egy kis kiegészítés: komolyan mondom, az embereknek NINCS ÍZLÉSÜK és nem is ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy így akarják kitalálni milyen legyen a "dizájn" erre csak azt tudom mondani, hogy tesco value...